Egy portré elkészítése – találkozásom Székely Tiborral
Egy portré elkészítése – találkozásom Székely Tiborral
Az erdősáv jó hűvöst adott, és a Tisza is ott volt mellettünk. Igazi piknik hangulat uralkodott. Főtt a bográcsos, felnőttek iszogattak, mi gyerekek meg csintalankodtunk. Egy ilyen alkalommal hívta el apám Székely Tibort és Almási Gábor szobrászt a kanizsai oázisunkba.
Novák Mihály (Cultura/Cultura) Novák Mihálynak hívnak, egykori operatőre voltam az újvidéki televíziónak, majd fotóriportere a Subotičke novine és Subotičke szabadkai megjelenésű hetilapoknak. Számtalan fotósorozat és kiállítás van mögöttem, ám valahogy mégis el kellett kezdenem a tanulást. Amit én most elmesélek az az 1970-es évek végefelé történt meg. Nem volt saját gépem, így egy kölcsönkért Prakticával kezdtem el fényképezgetni. Körülbelül 1976-ban alkalmam adódott arra, hogy bécsből hozzassak magamnak egyet. Gondoltam márkás gépet venni, mivel apám mondta, hogy állja az összeget. De aztán hamar rájöttem, hogy nem a csúcsmodellt fogja megvenni, hanem egy középkategóriás változatot. Így kaptam meg a Minolta SRT-303B típusú gépet és a kísérő objektívjeit. Élveztem az új játékom és mindent lefényképeztem, ami mozgott.
A Novák családnak volt a kanizsai Tisza-parton nyaralója, amit a testvérek felváltva használtak. Akkor még olcsó volt az üzemanyag, így jóformán a hétvégéket mindig ott töltöttük. Az erdősáv jó hűvöst adott, és a Tisza is ott volt mellettünk. Igazi piknik hangulat uralkodott. Főtt a bográcsos, felnőttek iszogattak, mi gyerekek meg csintalankodtunk. Egy ilyen alkalommal hívta el apám Székely Tibort és Almási Gábor szobrászt a kanizsai oázisunkba.
Akkor én már hallottam az iskolában Székely Tibor csodálatos utazásairól, és az otthoni könyvespolcon is találkoztam írásaival, így kissé megszeppenve voltam jelen a társaságukban. Kihasználtam az alkalmat néhány portréfotó elkészítéséhez, amíg Székely apámnak modellt ült. Sajnos ez a festmény valahol elkallódott azóta. Azt hiszem ekkor 1977 júliusát írtunk.
Mikor hazaértünk Moravicára a kilőtt filmet egyből előhívtam a fürdőszobánkban, majd kinagyítottam a Székelyről készült fotókat. Nem volt sok, csak néhány, ám azt akkor még nem is sejtettem, hogy egy francia lexikon illusztrációja is lehet a „székely tibor” címszó alatt.
Már 2022 áprilisában járunk, mikor Rita lányom Zágrábban Székely hagyatékát kutatta diplomamunkájához.
Így kezdte üzenetét: „Nézd mit találtam, apa! Székely Tibor nevű eszperantó kurzus indul araboknak! És az eseményen a te képed van a plakáton!”
Ekkor megkértem, hogy lépjen kapcsolatba a szervezőkkel és hogy szerzői jogokra hivatkozva tüntessék fel a nevemet is. Az iráni származású szervező talán még egy sejk is lehetett, nagyon megörült a véletlennek és megemlítette, hogy arab-eszperantó körökben ez a legismertebb Székelyről készült portré. A fényképezés pillanatában egy teljesen átlagos ember volt a társaságból, ám nem mindennapi történeteket mesélve. Épp csak azt nem gondoltam volna, hogy én készítem majd el a legismertebb portrét a híres világutazóról és hogy szelleme végigkísér majd az életutamon.
https://monainformado.wordpress.com/2022/03/27/esperanto-kurso-por-komencantoj-en-la-araba/
Nastanak jednog portreta – moj susret sa Tiborom Sekeljem
Šumski pojas nam je pružao dobru svežinu, a i Tisa je bila odmah pored nas. Vladala je prava izletnička atmosfera. Kotlić se kuvao, odrasli su pili, a mi deca smo bili nestašni. Jednom takvom prilikom moj otac je pozvao Tibora Sekelja i vajara Gabora Almašija u našu oazu u Kanjiži.
Mihalj Novak (Cultura/Cultura) Zovem se Mihalj Novak, nekada sam bio snimatelj novosadske televizije, a zatim fotoreporter Subotičkih novina i nedeljnika Subotičke koji su izlazili u Sŭbotici. Iza sebe imam bezbroj serija fotografija i izložbi, ali nekako sam ipak morao da počnem da učim. Ovo što ću vam sada reći dogodilo se kasnih 1970-ih. Nisam imao svoj fotoaparat, pa sam počeo da slikam pozajmljenom Prakticom. Oko 1976. godine imao sam priliku da nabavim jedan aparat za sebe, iz Beča. Razmišljao sam da kupim markiranu mašinu, jer je moj otac rekao da vredi tog novca. Ali onda sam brzo shvatio da neću kupiti vrhunski model, već verziju srednje klase. Tako sam dobio mašinu tipa Minolta SRT-303B i prateća sočiva. Uživao sam u svojoj novoj igrački i fotografisao sve što se kreće.
Porodica Novak je u Kanjiži, na obali Tise, imala vikendicu koju su braća koristila naizmenično. Gorivo je tada još uvek bilo jeftino, tako da smo skoro uvek tamo provodili vikende. Šumski pojas nam je pružao dobru svežinu, a i Tisa je bila odmah pored nas. Vladala je prava izletnička atmosfera. Kotlić se kuvao, odrasli su pili, a mi deca smo bili nestašni. Jednom takvom prilikom moj otac je pozvao Tibora Sekelja i vajara Gabora Almašija u našu oazu u Kanjiži.
Tada sam već u školi čuo za divna putovanja Tibora Sekelija, a naišao sam i na njegove spise na polici kod kuće, pa mi je bilo pomalo neprijatno da budem u njihovom društvu. Iskoristio sam priliku da napravim nekoliko portretnih fotografija dok je Sekelj bio model mom ocu. Nažalost, ova slika je od tada negde nestala. Mislim da smo tada pisali jul 1977.
Kada smo stigli kući u Moravicu, odmah sam u našem kupatilu razvio snimljeni film, a zatim sam uvećao fotografije Sekelja. Nije ih bilo mnogo, samo nekoliko, ali tada nisam ni slutio da bi pod naslovom „tibor sekelj” mogla biti ilustracija nekog francuskog leksikona.
Bili smo već u aprilu 2022. godine, moja ćerka Rita bila je u Zagrebu i istraživala Sekeljevo nasleđe za svoj diplomski rad.
Ovako je započela svoju poruku: „Pogledaj šta sam našla, tata! Pod imenom Tibora Sekelja počinje kurs esperanta za Arape! A na događaju je tvoja slika na posteru!”
Tada sam je zamolio da kontaktira organizatore i da, pozivajući se na autorska prava, zatraži da pomenu i moje ime. Organizator, koji je rođen u Iranu, možda je čak bio i šeik, bio je veoma srećan zbog slučajnosti i spomenuo je da je u arapsko-esperantskim krugovima ovo najpoznatiji Sekeljev portret. U trenutku fotografisanja on je bio sasvim običan čovek iz društva, koji je priča neobične priče. Samo nisam mislio da ću napraviti najpoznatiji portret slavnog svetskog putnika i da će me njegov duh pratiti kroz život.
https://monainformado.wordpress.com/2022/03/27/esperanto-kurso-por-komencantoj-en-la-araba/
Kreado de la portreto - mia renkontiĝo kun Tibor Sekelj
La arbara zono havigis al ni bonan freŝecon, kaj Tisa estis tuj apud ni. Estis vera piknika etoso. La kaldrono bolis, la plenkreskuloj trinkis, kaj ni infanoj estis malbonuloj. En unu tia okazo mia patro invitis Tibor Sekelj kaj la skulptiston Gabor Almaši al nia oazo en Kanjiža.
Mihalj Novak (Cultura/Cultura) Mi nomiĝas Mihalj Novak, mi antaŭe estis kameraisto de televido en Novi Sad, kaj poste fotoĵurnalisto de Subotičke novine kaj la semajna revuo Subotičke, kiuj estis eldonitaj en Subotica. Mi havas sennombrajn foto-seriojn kaj ekspoziciojn malantaŭ mi, sed iel mi ankoraŭ devis eklerni. Kion mi nun rakontos al vi, okazis fine de la 1970-aj jaroj. Mi ne havis propran fotilon, do mi komencis foti per pruntita Praktica. Ĉirkaŭ 1976-a mi havis la ŝancon aĉeti aparaton por mi, el Vieno. Mi pensis aĉeti markan maŝinon ĉar mia patro diris, ke ĝi valoras la monon. Sed tiam mi rapide rimarkis, ke mi ne aĉetŭs la plej altan modelon, sed la meznivelan version. Do, mi fine ricevis Minolta SRT-303B-tipan maŝinon kaj akompanajn lensojn. Mi ĝuis mian novan ludilon kaj fotis ĉion, kio moviĝis.
La Novak-familio havis dometon en Kanjiža, ĉe la bordo de Tiso, kiun la fratoj uzis alterne. Brulaĵo estis tiam ankoraŭ malmultekosta, do ni preskaŭ ĉiam pasigis semajnfinojn tie. La arbara zono havigis al ni bonan freŝecon, kaj Tisa estis tuj apud ni. Estis vera piknika etoso. La kaldrono bolis, la plenkreskuloj trinkis, kaj ni infanoj estis malbonuloj. En unu tia okazo mia patro invitis Tibor Sekelje kaj la skulptiston Gabor Almaši al nia oazo en Kanjiža.
Tiam mi en la lernejo jam aŭdis pri la mirindaj vojaĝoj de Tibor Sekelj, kaj ankaŭ liajn skribaĵojn mi renkontis sur la breto hejme, do mi iom embarasis esti en ilia kompanio. Mi profitis por preni kelkajn portretfotojn dum Sekelj estis la modelo de mia patro. Bedaŭrinde, ĉi tiu bildo de tiam malaperis ie. Mi pensas, ke ni skribis julion 1977-an tiam.
Kiam ni alvenis hejmen al Moravica, mi tuj disvolvis la filmon en nia banĉambro, kaj poste mi pligrandigis la fotojn de Sekelj. Ne estis multaj, nur kelkaj, sed tiutempe mi tute ne sciis, ke sub la titolo „tibor sekelj” povas esti ilustraĵo de iu franca leksikono.
Ni jam estis en aprilo 2022-a, mia filino Rita estis en Zagrebo esplorante la heredaĵon de Sekelj por sia diplomiĝa tezo.
Jen kiel ŝi komencis sian mesaĝon: „Rigardu, kion mi trovis, paĉjo! Sub la nomo de Tibor Sekelj komenciĝas Esperanto-kurso por araboj! Kaj ĉe la evento, via bildo estas sur la afiŝo!”
Poste mi petis ŝin kontakti la organizantojn kaj, alvokante kopirajton, peti ilin mencii ankaŭ mian nomon. La organizanto, kiu naskiĝis en Irano, eble eĉ estis ŝejĥo, tre ĝojis pri la koincido kaj menciis, ke en araba-esperanta rondoj tio estas la plej fama portreto de Sekelj. En la momento de la fotopreno, li estis sufiĉe ordinara viro de la socio, kiu rakontas nekutimajn rakontojn. Mi simple ne pensis, ke mi faros la plej faman portreton de fama mondvojaĝanto kaj ke lia spirito sekvos min tra la vivo.
https://monainformado.wordpress.com/2022/03/27/esperanto-kurso-por-komencantoj-en-la-araba/
••••••
Tekst je deo projekta
Tibor Sekelj - Magija sličnosti i razlika
koji je sufinansirao Pokrajinski sekretarijat za kulturu, javno informisanje i odnose sa verskim zajednicama
Prilozi odražavaju stavove njihovih autora, a ne nužno i stavove redakcije ili Pokrajinskog sekretarijata
