Három bárd, sehol alabárd

Három bárd, sehol alabárd

Három festő, alkotóház illetve művésztelep szervező búcsúzott szerdán, december 18-án a palicsi könyvtárban... Trojica slikara, ali i organizatora, spiritus movensa likovnih kolonija opraštalo se u sredu 18. decembra u palićkoj biblioteci.

Diurnarius/Németh János (Cultura) Nem, nem mennek sehova, nem is teszik fére ecseteiket, de úgy döntöttek, hogy elég: nem tudják tovább vezetni a 9+1 művésztelepet, a Q csoportot, a Bucka- Gányó Alkotóházat. Érdekes módon, Németh János barátomnak Alexandre Dumas (apa) Három testőre jutott eszébe, amig a kiállítás katalógusán dolgozott, nekem meg a bárd-alabárd rím szaladgált a fejemben.

Iskoristio sam dakle rimu za naslov ovog teksta, a kako Nemet nije mogao biti na izložbi, koju je trebao i otvoriti, evo teksta koji brojna publika okupljena na izložbi nije bila u prilici da čuje:

Kedves Hölgyek, tisztelt Urak, nagyrabecsült egybegyűltek!

Drage Dame, poštovana Gospodo, cenjeni skupe!

Most a legszívesebben a három muskétásról szólnék, de valahogy nem illik ide d’Artagnan három társa. Ami ezt a három urat összeköti, az a képzőművészet határtalan szeretete. Esetükben ezt az önzetlen áldozatvállalás bizonyítja, hiszen összesen majd száz évet adtak életükből a művészetért, a művészekért. Észak-Szerbiában – ahogy azt hivatalosan mondják –, illetve Vajdaságban, a Bácskában. De a világba is kijutottak, a 9+1 ugyanúgy, mint a Q csoport, vagy a Bucka Gányó. Azaz Novák Mihály, Török István és Gál József. Mert nélkülük nem lett volna semmi. De ez már jól és régről ismert történet. Köztudott.

Došlo mi je da ovu trojicu starih momaka uperedim sa tri musketara, ali mi se ne uklapaju u D’artanjana i njegovo društvo. Ono što ih povezuje, jeste bezgranična ljubav prema likovnoj umetnosti. E za to, za umetost i za umetnike su se žrtvovali, poklonili ovoj umetničkoj grani i autorima skoro vek svog sopstvenog života. Ovde, na severu Srbije, odnosno u Vojvodini, tačnije u severnom delu Bačke, da bi se sve to pročulo širom sveta. To je, međutim opšte poznata stvar, praktično istorija.

Sada sva trojica prestaju sa radom. Bar onim spektakularnim delom, što se odvija pred javnošću. Istoričari umetnosti će kad-tad morati valorizovati njihov učinak, proceniti trag koji je svaki od njih ostavio u tom čarobnom svetu umetnosti. Nama, pak, ostaje žal, što se sve ovo nije produžilo, što nije trajalo duže, što ćemo ih ređe sretati.

A három úr, aki most itt búcsúkiállítással fejezi be munkásságának azt a látványosabb, a nyilvánosságnak szóló részét, kitörölhetetlen, és egyelőre még fel sem értékelt nyomott hagyott vidékünk képzőművészeti életének utóbbi évtizedeiben. Értékelni fogják majd ezt a művésztelep-szervező, csoportvezető és alkotói tevékenységet a szakemberek, hogy emléket állítsanak, utólag köszönetet mondjanak nekik. Ne kérdezzék barátaim, hogy mi hol leszünk akkor. Alighanem Beethoven óta tudjuk, hogy „a dicsőség olyan fény, amely csak a sírok fölött ragyog”.   

Uveren sam, da će sva trojica stvarati i ubuduće, jer ova strast traje do poslednjeg daha. Verujem, da će i dalje biti okupljanja i u Staroj Moravici, i na Paliću ili Nosi, kao i u Buckama. Ovo mora da traje, de opstaje na neki drugi način, i kod Novaka, i kod Tereka, i kod Gala. Zato im u ime svih nas želim i dalje dobro zdravlje, još puno stvaralačkih godina. Govorim to sebično, u interesu svih nas, cele ove napaćene zajednice.

Meggyőződésem, hogy ők hárman továbbra is velünk lesznek, találkozunk akár Bácskossuthfalván, azaz Ómoravicán, akár Ludason vagy Noszán, illetve a Buckákban. Visszahúzódásuk, háttérbe vonulásuk szegényebbé tesz ugyan bennünket, de – mindannyiunk nevében – továbbra is jó egészséget, még sok alkotó esztendőt kívánok ennek a három úrnak.

Na és szép, békés, áldott ünnepeket mindenkinek.

Želim svima nama lepe, blagoslovene i spokojne praznike.