Olvasat

Olvasat
Lefényképeztem egy pillanatot. Ez 2014. augusztus 15. volt, pontosan 11 óra és 56 perc. Így adta meg a fényképre vonatkozó adatot a mobilom.
Kovács Róbert (Cultura/Cultura) Az álványzaton egy mesterember a szabadkai zsinagóga héber nyelvű feliratának restaurált betűit rakosgatta egyenként vissza a vörös téglába fúrva új lyukakat pontosan a régiek helyére. Ebből a folyamatból örökített meg egy pillanatot a fénykép.
Mielőtt a rézbetűket leszedték volna a vörös téglafalról, hogy a homlokzat felújítása után talán visszakerüljenek helyükre, a felirat betűi közül egy már évek óta hiányzott. A héber ש = sin betű.
•••
A szabadkai zsinagóga főbejárata feletti idézet a 118. zsoltár 20. verse:
Ugyanez a zsoltáridézet díszeleg a prágai Jeruzsálem utcai, vagy másik nevén a Jubiláris Zsinagóga, de a krakkói Régi Zsinagóga bejárata felett is. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a teheráni Chájjim (Élet) nevű ortodox zsinagóga bejárata felett ugyancsak ez az idézet áll.

A TEHERÁNI CHÁJJIM ORTODOX ZSINAGÓGA BEJÁRATA FELETTI FELIRAT
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Haim_Synagogue

Amíg a mester ragasztószalaggal pontosan kimérte és megjelölte a betűk helyét, megtalálta a volt és a fúrandó új lyukakat, és lassacskán haladt előre a munkában, a szabadkaiak meg-meg álltak. Rácsodálkoztak a tényre, hogy valami történik, hogy a felirat betűi ragyognak és visszakerülnek a helyükre. Kérdezték szerbül, kérdezték magyarul, hogy mi ez a felirat, mit jelent, hogy hangzik eredetiben... Mindenki mosolygott, és mindenki, mintha az övé lenne személyesen, örült, hogy na! Végre! Valami nyélbe lesz ütve, meg lesz csinálva...
És ott volt a helyén az oly sok ideig onnan hiányzó héber ש = sin betű is.
•••
A 118. zsoltár 20. vesrének az eredeti héber szövege magyar fonetikus átírásban a következő: Zé há-sá’ár lá-Ádonáj cádikim jávo’u vo. A szabadkai zsidók között elterjedt askenázi kiejtéssel ugyanez: Zé há-sá’ár lá-Ádojnoj cádikim jovoj’u voj.
(A szabadkai feliratban az Örökkévaló Nevét jelölő négy szent betűt – a Tetragrammatont – két héber jod betűvel – ײ – helyettesítették. Ez az Örökkévaló Nevének egyik írásmódja, hogy elkerüljék a Szent Név profanizálását.)
•••
A szövegek, szavak, és mondjuk ki – a gondolatok – a fordítással csorbulnak, görbülnek, magyarázódnak, olykor-olykor többek lesznek, mint eredetileg voltak, vagy homályossá és érthetetlenné válnak. És így van ez a szent szövegek fordításakor is. Biztos, hogy a becsületes fordító a legjobbat szeretné adni magától, de a saját korlátai és gondolkodásmódja keretein kívül vagy túl nem tud semmit mondani, tenni a legjobb akarata és igyekezete ellenére sem. Tehát, minden fordítás nemcsak az eredeti szöveget, hanem a fodítóját is magában tartalmazza.
Ahogy a felirat kapcsán én magam is többször az érdeklődőknem elmondtam, hogy mit jelent ez a mondat, azt vettem észre, hogy egyre mást és mást mondok, mert pontosan abban a pillanatban nem tudtam idézni az elfogadott, vagy hivatalos magyar és szerb bibliafordításokat. Mindig egy kicsit más lett, de mégis ugyanaz maradt. Én mondtam is, hogy ez parafrázis... De lehet, hogy úgy van, hogy a szöveg állandó, csak a kimondója, olvasója, fordítója értelmezi mindig – únos-úntalan – újra és újra ugyanazt a betűsort vagy hangsort kimondva azt, elolvasva és lefordítva abban az adott pillanatban. Vagy lehet, hogy a beszélőket tükröző valóságról van szó. Egy nagy csoda, hogy mindig úgy mondjuk, hogy nekem, és a másik oldalon, neked szándék szerint ugyanaz az értelme és mondanivalója legyen, de már akkor másnak más, hiszen a hallgató is a maga módján hallja és érti azt, amit én neki mondani szeretnék...
Most, végül is megnéztem, hogy ez a vers milyen változatokban él, lelhető föl az otthoni könyveim lapjain.
•••
Úgy emlékszem, valami furcsa, szeles időben vettem meg a szabadkai ócskapiacon, szó szerint a földről, többszöri alkudozás után – ez két-három hétig eltartott – a Kőszegen 1850-ben nyomtatott Károli Gáspár által magyar nyelvre fordíttatott Szent Bibliát, amit Reichard Ádolf költségével ’s betűivel nyomtattak ki. A barnára szineződő lapok egyikén a zsoltár verse emígyen áll lefordítva: Ez az Úrnak kapuja, mellyen az igazak mennek bé.
Ugyancsak Károli féle fordításban, már a Biblitársulat modern, és igaz, évszámot nem is feltűntető kiadványa, az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás, és a zsoltárverset ebben a változatban közli: Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
Vagy: Ez a kapu az Úrnak van szentelve, az igazak járnak rajta! Dr. Hevesi Simon pesti főrabbi Izráel istentisztelete című, Schlesinger Jos. kiadásában megjelent imádságos könyvében fordította le így a zsoltár versét.
Simon Sároni nyugalmazott tanfelügyelő, az Izraeli Pedagógiai Központ volt igazgatója készítette a héber imák, a zsoltárok és más bibliai idézetek új magyar fordításátát a Sámuel imája imakönyvhöz. Modern és egyben magyarázó felfogású a szövegátültetése, és a mi versünk nála így szól: Ez az Örökkévalóhoz vezető kapu, csak az igazak mehetnek be rajta.
Schön József fordította a párhuzamosan héber és magyar szöveggel nyomtatott ünnepi imakönysorozatot még a 19. század végén. Nála a Hállél ima részeként jelentkező 118. zsoltár 20. verse a következőképen van átköltve: Ez az Örökkévaló kapuja, igazságosak mehetnek itt be, ...

A FELÚJÍTOTT SZABADKAI ZSINAGÓGA FŐBEJÁRATA FELETTI ZSOLTÁRIDÉZET
Forrás: https://zsidotarsadalom.wordpress.com/2018/03/26/atadtak-a-felujitott- szabadkai-zsinagogat/

Volt, aki nem az eredeti betűformákat akarta visszahelyezni, annak ellenére, hogy amikor leszerelték őket, nem tűntek el, hanem valami csoda folytán megőrződtek. De igaz: hiányzott a héber ש = sin betű.
A zsinagógában egy másik idézetben viszont megvolt ez a betű, és annak alapján úrja lett gyártva.
Miért fontos ez az egy betű?
•••
Hogy miért fontos ez az egy betű? A hiányzó héber ש = sin?
Mert a megmaradt betűk jelentése nélküle más. Nem azt tükrözi, amit a zsoltár hirdetni hivatott...