A csíkszentsimoni csoda

A csíkszentsimoni csoda
Igazi Tiltott Sör lett az Igazi Csíki Sörből
Rögtön az elején tisztázzuk le, a Heineken és a csíkszentmártoni Lixid Project Kft. közötti sörháborúban nem az a csoda, hogy a román bírósági döntés által jogerősen betiltott Igazi Csíki Sört a jövőben Igazi Tiltott Sör címkével fogják forgalmazni. Ez csak góbéság, székely humorral finoman bélelt „csakazértis”, amelyért a magyarságnak ezt a keleti ágát – a nemzeti romantikától és a túlzásoktól sem mentesen – olyannyira szeretni tudjuk.
Más a csoda itt, aminek azonban a huncut címkeváltoztatáshoz és a benne megszólaló – szeretni való – nyelvjátékhoz szoros köze van.
Nyelvvel való – gonosz – játék volt az is, amikor a sörgyártás Góliátja, a Heineken, sztárügyvédek hadának munkát adva egyszerre négy fórumon is pert indított a csíkszentsimoni kis sörgyár ellen azzal az indokkal, hogy az Igazi Csíki Sör márkanévvel a Ciuc Premium (ejtsd Csuk Premium), a holland cégóriás román leányvállalata által levédett nevet használja, tehát szellemi tulajdont bitorol. A bíróságnak arról kellett döntenie, hogy a termék román megnevezésének jogi védelme kiterjed-e a termék köznyelvben használt magyar megnevezésére is.
Ezen a ponton a helyi ismeretekkel nem rendelkezőknek talán némi magyarázatra szorul a fordulatokkal teli történet, ami 1974-ben kezdődött. Ekkor alakult meg a Causescu neve fémjelezte román „gazdasági aranykor” egyik ötéves terve keretében Csíkszeredában a csíki sörgyár, ahol a Bere Ciuc címkéjű sört gyártották. A nedűt a székelyek – lefordítva az elnevezést – csíki sörnek nevezték. 2003-ban jött a Heineken, megvette a csíki sörgyárat, a következő évben pedig elkezdte gyártani a Ciuc Premiumot, amit a magyarok, ha magyar csaposnál kérték, továbbra is csíkisörnek mondtak. A hollandusoknak eszükbe sem jutott, hogy magyar közegben magyar címkével is el lehetne látni a terméket. „Ha ezt megteszik, az egész erdélyi magyarság az ő sörüket vedelte volna”– írta erre a Magyar Időkben a ma Budapesten élő Orbán János              Dénes  erdélyi író,        Az új termékcímke alján székely-magyar      
                                                      rovásírással ott szerepel

aki egykoron Kolozsváron irodalmi kávézót tartott fenn (ahogy ő                               a csíki sör elnevezés                         

fogalmaz jegyzetében: akkor, amikor még „kocsmáros” volt).
A fapapucsos menedzserekben, úgy látszik, ez az egyszerű üzleti trükk föl sem merült mint lehetőség. Vagy ha igen, akkor azért nem lépték meg, nehogy kiváltsák maguk ellen a románok haragját a borzalom, a „székely sörautonómia” megvalósulása miatt, ahonnan „már csak egy lépésnyire lenne a székely önrendelkezés kivívása”. Az erdélyi magyaroknak így a kommunista rendszer bukása után sem lehetett saját söre, egészen 2014-ig, amikor színre lépett Lénárd András nagyvállalkozó, aki előzőleg már több területen is igazolta kiváló üzleti érzékét. Az Igazi Csíki Sör gyártásának az elindításával most annak is bizonyítékát adta, hogy a székely ravaszság sem áll távol tőle. Fölismerte az igényt, amelynek a kielégítésében a nemzeti érzés és az üzleti cél egyaránt szerepet kapott, és ebben semmi elítélendő sincs, ha az úgynevezett „nemzeti termék” egyúttal minőségi termék is, mint amilyen az Igazi Tiltott Sörré lett Igazi Csíki Sör.
A bírósághoz forduló holland multinacionális vállalat hibát hibára halmozott. A Heineken sörök elleni első bojkottot indította el a székelyek körében, amikor a kolozsvári Krónika napvilágra hozta, hogy a holland cég ügyvédjei a vádiratban „az úgynevezett Székelyföld” kifejezést, a nacionalista román politikusok kedvenc szófordulatát használták. Az első pereket megnyerte a csíkszentsimoni sörgyár, de a Heineken nem tágított, végül következett a marosvásárhelyi táblabíróság jogerős döntése két héttel ezelőtt, amely az Igazi Csíki Sör márkanév betiltásáról határozott.
A csíkszentsimoni sörgyár vezetősége végig észnél volt, kiváló marketinggel kihasználták az adódó helyzetet, hiszen egy induló terméknek a negatív reklám is reklám, hát ha még ahhoz – és nem mondvacsináltan – nemzeti érzelmek is kapcsolódnak! Időközben a székely sörmanufaktúra megnégyszerezte gyártói kapacitását, és termékével kilépett a magyar piacra is. A január végi bírósági döntés után, ha még valaki nem hallott az Igazi Csíki Sörről Magyarországon vagy bárhol másutt, ahol magyarok élnek, most biztosan tudomást szerzett róla. Ettől jobb ingyenreklámot kívánni sem kívánhat egy feltörekvő termék gyártója.
Hát ezt jelenti a csíkszentsimoni csoda. Ez az isteni humorral teli csoda arról szól, hogy a székely Dávid (nevezhetjük őt Ábelnek) a csatatérről látszólag megverten távozva is győzelmet aratott a holland Góliát fölött (hívhatjuk Fapapucsnak), és nem erkölcsi győzelmet könyvelhetett el – amivel a vesztesek vigasztalják magukat – hanem igazi üzleti diadalt. A kétéves bírósági huzavona során a kis székely sörgyár piacot hódított magának, miközben a mind több helyen szorgalmazott bojkottal a Heinekennek is egy medvés pofont adott. (Lásd a világhálón is elérhető Igazi Csíki Sör reklámot!)
Nyilván a hollandusoknak is lesz ehhez még egy-két szavuk, de az eddigiek alapján nem lehet kételyünk afelől, hogy a székely góbéságra mint fegyvertényre továbbra is számítani lehet. Ábel és Fapapucs harcának még nincs vége. Azzal zárhatjuk, hogy folyt.
(Sáfrány Attila, Magyar Szó, 2017. február 9., http://www.magyarszo.rs/hu/3289/kulfold_magyarsag/160367/A-csíkszentsimoni-csoda.htm )