A hüvelykujj furfangos története

A hüvelykujj furfangos története

Címünk kicsit félrevezető, hiszen nem igazán a hüvelykujj érdekel bennünket, hanem annak helyzete,  pozíciója egyes momentumokban. Még pontosabban, helyzetének jelentése bizonyos körülmények között.

Đ. Dragojlović (Relax)A hüvelykujjnak kiemelt helyzete van az öt ujjunk között, hiszen annak köszönhetően tudunk valamit megfogni, a kezünkben tartani. De ezen a feladaton túl, a hüvelykujjnak van egy igen fontos, átvitt értelemben kibontakozó szerepe is: ő a férfiesség, a hím nem, a görög πηαλλος (phallós) szimbóluma is, s ezen keresztül, az alkotó erő szimbóluma is. Érdekes módon, itt a nagy és a kicsi egyenlővé válik, a makrokozmosz egyenlő a mikrokozmosszal (Jean Chevalier, Alain Gheerbrant, Dictionaire des symbols, 1982, horvát/szerb/ fordítása Rječnik simbola, 1983). Innen ered a szláv népmesékből ismert Palčić figurája, melynek magyar változata/párja a Hüvelyk Matyi...

Olvasom a tekintélyes belgrádi napilap tudakozó rovatában, hogy a felemelt hüvelykujjnak Amerikában nincsen semmilyen jelentése. Megáll az ész: hol él az említett szöveg írója? Minden amerikai film tele van felemelt hüvelykujjakkal, ennek a gesztusnak köztudottan – csak az alá nem írt szerző nem tud(na) róla – már régóta több jelentésse is van: minden rendben, jól vagyok, ne aggódjatok, jól megy (minden), jól érzem magamat, rajta, előre...

Nem egy amerikai honlap fejlécében találhatunk vidám férfiakat/nőket ábrázoló képeket, rendre felemelt hüvelykujjal... A Skype-on barátimtól gyakran kapok üzeneteket melyek végére oda van biggyesztve a kicsike kéz, mozgó hüvelykujjal – többnyire felfelé, ritkán lefelé fordítva...

Érdekes, hogy ennek a gesztusnak több mint két évezredes történelme van, de talán még érdekesebb, hogy egy hamisnak bizonyult felismerésből bontakozott ki...

A Quo Vadis? című Sienkiewicz (Henryk Adam Aleksander Pius) lengyel író regénye (természetesen, van tévés változata is) és más ókori tárgyú olvasmányok szerint, főként ha maga a császár vagy más előkelőség adott jelt lefelé fordított hüvelykujjal, akkor, a földön heverő gladiátor halálát kívánták. Ennek láttán, a győztes gladiátor leszúrta ellenfelét, miközben  még rá is rivallt a boldogtalanra: Recipe ferrum! (Fogd a vasat!). A felfelé fordított hüvelykujj pedig, ellenkezőleg, a vesztes gladiátor életét mentette meg...

A hüvelykujjmozdulatra a pollice verso kifejezést használták annak idején a rómaiak, de az újabb kutatások kimutatták, hogy az általánosan elfogadott értelmezése – pontatlan. Ashley Montagu és Edward Darling ma már klasszikus legendaszótára szerint (The Prevalence of Nonsense, 1967), amíg a pollex jelentése hüvelykujj, a verso jelentése nem csupán lefelé fordított, hanem kimeresztett, kinyújtott is, sőt még megforgatott is lehet. Ezek szerint, a latin mondás pontos és eredeti klasszikus jelentése tehát „kifelé fordított hüvelyk” vagy, éppen ellenkezőleg „befelé meresztett”, mármint a mutogató (vérszomjas alak) a saját melle felé bökdös. Tehát, a nézők, Néróval együtt, mellük felé böktek a hüvelykujjukkal, amikor a legyőzött halálát kívánták, ha viszont jelt adtak rá, kíméljék a szerencsétlent, akkor fordították lefelé a hüvelykujjukat, vagyis a közhiedelemmel ellentétben a lefelé mutató ujj éppen a gladiátor életét jelentette.

De ha már annyit foglalkoz(t)unk a hüvelykujj helyzetével, vagy irányával, lássuk honnan ered a

lefelé fordított hüvelykujj legendájának forrása. A háttérben egy festmény áll, s a mű megrendelője... A „bűnös“ neve Jean-Léon Gérôme francia festő, akinek Pollice verso című, 1873-ban keletkezett műve nyomán terjedt el a halált jelző, lefelé fordított hüvelykujj legendája. Az akadémikus festészet igen ismert képviselőjétől egy amerikai mágnás, Alexander Turney Stewart rendelte a képet, melyett rögtön hazájába is vitt, és New Yorkban állította ki először. A kiállítás alkalmából Stewart írt egy, mondjuk, ismertető szöveget is, melyben kihangsúlyozta a képen látható, vérszomjas cirkuszi nézőket, amint halált kívántak szegény, földön hentergő gladiátorra, lefelé fordított hüvelykujjakkal – s a festmény és a kísérő szöveg nyomán gyorsan elterjedt a legenda. Amihez csak segített a tény, hogy a képről számtalan másolat készült...

Egyébként, a tudomány mostani eredményei szerint, a képen (melyet itt mi is közlünk) ábrázolt gladiátorok öltözéke és felszerelése egyáltalán nem felel meg a régi Rómában valóban használtaknak. Érdekes, hogy a kép másolatát, az eredeti most a Phoenix Art Museum-ban van, az arizonai Phoenix városában, a Gladiátor film (a napokban nézhettük újra a tévén) gyártói megmutatták Ridley Scott rendezőnek, mielőtt elolvasta volna a film forgatókönyvét. Saját bevallása szerint, a kép nagy hatással volt rá – talán ennek köszönhetjük a filmben, szakértők szerint, nem kis számban található, az ókori Rómát hibásan bemutató jeleneteket. Sebaj: a kasszasiker hatalmas volt...