Istorijski susret subotičkih verskih poglavara

Istorijski susret subotičkih verskih poglavara
Tribina koja je spojila duhovne poglavare: retkost je videti vodeće duhovnike tradicionalnih religija kako pronalaze činjenice koje ih spajaju u veri, kao što je to bilo na tribini koja je realizovana podrškom fondacije „Konrad Adenauer“. Zapravo, ovakvog se susreta niko ne seća, izgleda da je zaista prvi put održano dešavanje ovog formata.
Nikola Perušić (Society/Events) Tribina "Zakon Božiji i deca Avramova u savremenom svetu" koja je održana polovinom juna u Velikoj većnici Gradske kuće u Subotici slobodno se može nazvati istorijskom. Mada to broj prisutnih nije opravdao, zaista je retkost videti vodeće duhovnike tradicionalnih religija kako pronalaze činjenice koje ih spajaju u veri, kao što je to bilo na tribini koja je realizovana podrškom fondacije „Konrad Adenauer“. Zapravo, ovakvog se susreta niko ne seća, izgleda da je zaista prvi put održano dešavanje ovog formata.
Nakon obraćanja načelnika Severnobačkog okruga Draga Vučkovića, govorili su otac Dragan Stokin iz Srpske pravoslavne crkve, mons. Andrija Anišić iz Rimokatoličke crkve, Bajazit Nicović, muftija Islamske verske zajednice, Tomislav Halbrohr, predstavnik Jevrejske zajednice, Sofija Menđan (Mengyán Szófia) iz Mađarske Evangeličke hriščanske crkve, dok je facilirala Jelena Jablanov Maksimović iz beogradske kancelarije „Konrad Adenauera“.
Lenjost duha
Pozdravljajući skup, načelnik Severnobačkog okruga Dragi Vučković je konstatirao kako je naše društvo apatično i inertno, te istaknuo da se lično svakodnevno susreće s lenjošću zaposlenika u javnom sektoru. Praveći razliku između administracije i birokratije, on je kazao da je rezultat birokratije uvek javašluk, jer imalac javnih ovlašćenja radi za sebe koristeći javnu imovinu i uzurpirajući ono što pripada svima:
“Sa druge strane, rezultat administracije, što je svedočanstvo razvijenog i uređenog sveta, je uspešna ili uređena zajednica. Srbija kao država, Subotica kao njen deo, nalazi se u procesu kako se pomaknuti iz birokratije prema administraciji, odnosno kako reformisati javni sektor”, rekao je Vučković, dodajući da je imanentna zamka našeg društva osećaj da će reformu, odnosno promene doneti neko drugi:
“Dugi niz godina i decenijja čekamo da nam neko drugi donese rešenja. Sa jedne strane smo uplašeni od samih sebe da budemo autori tih rešenja, a s druge strane smo lenji i čekamo druge da urade naš posao. Za naše neuspehe uvek imamo spremne odgovore i objašnjenja, ali malo ko ulaže napor da to promenimo”.
Uz opasku kako bi mogao delovati krajnje politički naivno, Vučković je kazao da će najteži posao u reformi društva biti zapravo menjanje pojedinca, odnosno samih sebe, od čega će zavisiti i uspešnost reformi.
Krenimo od sebe
Idejni organizator skupa otac Dragan Stokin smatra kako je važnost tribine u tome da svako od učesnika pre svega pred svojim vernicima potvrdi šta je istina njegove vere koju živi, te izrazio uverenje da će učesnici na taj način pridoneti boljitku i smanjenju frustracija:
“Živimo u teškom istorijskom trenutku gde su ljudi s pravom frustrirani, ojađenji, rađaju se mnoge loše emocije koje nisu bezrazložne, od sudaranja egzistencijalnih problema, od ratova i svega onoga što je loše bilo na ovom prostoru, javljaju se podele i osećanja koja se jedino i samo jedino kroz veru prevladavaju, veru u Boga. Onaj ko veruje u Boga taj će verovati i u čoveka«, kazao je otac Stokin poručujući vernicima da će biti hrišćani samo ako mogu prihvatiti i one koji nisu hrišćani i koji ne dele s njima isti sistem vrednosti:
“Svi, dakle mi, koji večeras ovde sedimo, Jevreji svoju veru, temelje na dekalogu: ja sam tvoj Bog, ne kreiraj sebi idola, ne ubij, ne laži itd. Sada da ne nabrajam sve redom, dakle to je temelj njihove vere. Bog od Jevrejina traži da bude čovek, a ne nečovek. Tomika će potvrditi za Jevreje koji su verni, u raj će ući samo onaj koji je pravednik, ko ispunjava do kraja zakone svoje vere. Bajazid će takođe potvrditi, ovo što ja verujem da hoće, jer znam da tako njegova vera uči, da Kuran od onih koji su njegovi sledbenici traži da poštuje sve ono što su prethodni proroci doneli i ljudima dali. A jedan od tih proroka kojeg on uvažava je i Hristos, Mojsije itd. Dakle, sve ono što ja kao hrišćanin, kao pravoslavac ili ne znam šta, otac Andrija Anišić, kao hrišćanin rimokatolik, imam utkano u toj socijološkoj sferi, kao normu, kao nešto što je temelj za građenje moga odnosa prema drugom čoveku."
Susret u Vatikanu
Ističući kako ljudi vole videti susrete i zajedničke aktivnosti predstavnika crkava i vjerskih zajednica, velečasni Andrija Anišić je kazao da su to poruke i znaci dijaloga u ljubavi, te kao primer naveo nedavni molitveni susret u Vatikanu, gde su se sreli i papa Franjo, patrijarh Vartolomej carigradski i predsednici Izraela i Palestine. Citirajući riječi pape Franje da je za uspostavu mira potrebna mnogo veća hrabrost nego za vođenje rata, monsinjor Anišić je istakao kako se kroz dijalog izgrađuje bolji svet. On je kazao da Katolička crkva suživot i saradnju različitih verskih zajednica, odnosno hrišćana i različitih crkava, temelji na dva dokumenta Drugog vatikanskog sabora - Dekretu o ekumenizmu i Deklaraciji o odnosu Crkve prema nehrišćanskim religijama:
„U nedavnim poplavama očitovala se solidarnost ljudi, koja je drugi izraz za ljubav, i to je predivno. Jedino nije dobro da čekamo da se dogode ovakve katastrofe kako bi nas zbližile. Uvijek je lako pre- poznati čovjeka koji je u potrebi, koji je u nevolji, kako bismo mu iskazali konkretnu ljubav”, kazao je Anišić pozivajući vernike kao i predstavnike crkava i verskih zajednica da daju svoj doprinos reformi društva i obnovi države u kojoj živimo:
„Ljudi vole kada se mi susrećemo, dajemo na taj način znak dijaloga u ljubavi. Jedan predivan primjer kako djeca Abrahamova mogu zajedno i trebaju biti zajedno. To se zbilo nedavno u Vatikanu, osmoga ovoga mjeseca, (juna – opaska autora) gdje su se na molitvenom susretu susreli papa Franjo, partijarh Bartolomej Carigradski i predsjednici Izraela i Palestine, Šimon Peres i Mahmud Abas.
Poslanstvo Božjih poslanika
Govoreći o saradnji, suživotu i misiji mira, efendija Bajazit Nicović je kazao kako Islamska zajednica podržava ovakvu vrstu susreta, i pozvao da džamija, koja je sagrađena u Subotici pre šest godina zaista bude objekat koji okuplja i objedinjuje ljude. On je istaknuo kako islamska vera podržava i potvrđuje poslanstvo svih Božjih poslanika, od Adama, Mojsija, Isusa i Muhameda, koji nas ujedinjuju i koji su svi imali istu misiju mira:
„Zahvalnost pripada uzvišenom Bogu gospodaru svetova, neka je mir i spas na sve božije poslanike, počev od Adama mir neka je na njega, pa sve do Muhameda, mir neka je na njega. Želeo bih da potvrdim da ovaj skup, naravno da islamska zajednica podržava ovakav skup, jer to je imperativ koji stoji u Kuranu, gdje uzvišeni Bog kaže: vi sarađujte u pravednosti i dobročinstvu, a nemojte da sarađujte u neprijateljstvu, ili u mržnji. Potvrdio bih to da vjera islam podržava i potvrđuje poslanstvo svih božjih poslanika, koji nas ujedinjuju, vjerujemo u Adama kao proroka, prvog božjeg poslanika, vjerujemo i u Mojsija, odnosno Musu, koji je bio častan božji poslanik i da je njemu objavljena knjiga koja se zove Tora, vjerujemo i u Isusa neka je mir na njega, i vjerujemo u poslednjeg božjeg poslanika Muhameda. Svi su oni imali misiju, a to je misija mira".
Božji tajnoviti razlozi
O istoriji dijaloga Jevreja sa hrišćanima i muslimanima, govorio je Tomislav Halbror, upravnik Zavoda za kulturu vojvođanskih Jevreja „dr Milko Izidor“:
„Iz našeg aspekta mi smo taj narod, kome je Bog iz njegovih tajnovitih razloga poverio da upoznamo njegovo učenje. Bog nije želeo da svaki čovek postane Jevrej, samo Avram i njegovi potomci. Da je Bog želeo da svako postane Jevrej, svi biste bili Jevreji, ali nije tako želio. Želio je da i Jevreji budu Jevreji, prema tome Jevreji nikada nisu hteli da budu misionari, nisu ni pokušali da pojevreje druge narode. Zbog toga su možda bili u stalnom sukobu sa drugim narodima, iz jevrejstva je proisteklo hrišćanstvo, mada su svi apostoli hrišćanstva bili Jevreji, Jevreji nisu želeli da pređu na hrišćansku veru, zbog toga su ih hrišćani prekoreli. Trebalo je hiljadu godina da Jevreji zvanično reaguju na postojanje hrišćanstva”.
Proširiti saradnju
Pastor Evangeličke hrišćanske crkve Sofija Menđan je predložila organizovanje većeg broja ekumenskih manifestacija, poput molitvenih osmina koje je svojevremeno organizovao velečasni Kopilović, organizovanje dečjih poseta prostorijama drugih crkava, štampanje brošura i flajera putem kojih bi se crkve predstavile javnosti, itd. Pastorica Menđel je naglasila široj javnosti nedovoljno poznat status svećenica, „u tom pogledu bi naša crkva volela u daljim susretima širiti ovu činjenicu, te da i naše postojanje bude istaknuto na isti način kao što je već stolećima prihvaćeno kada je reč o kolegama”. Ona je precizirala:
„Po pitanju stava naše crkve u vezi tolerancije i uopšteno, odnosa prema drugim crkvama, odnosno verskim zajednicama, smatram bitnim naglasiti sledeću stvar. Iz hrišćanskog duha gledano ne samo što zagovaramo, nego se i trudimo u svakodnevnom životu voditi plemenito ponašanje. Veoma je važno, da mi sveštenici poslužimo kao primer, kako prema našim, tako i prema drugim članovima hrišćanskih zajednica u vezi toga kako bi čovek trebao da se ponaša u duhovnom smislu. Iz ličnog iskustva, kao duhovne vođe, dobro znamo da je najbolji učitelj naš lični primer, da se jasno vidi da mi ne propagiramo, samo tako reći suvu teoriju, neki kruti moral svojim vernicima, nego se i ponašamo u skladu sa time. U tom smislu, dolazi do izražaja i naš odnos prema drugima sa posebnim naglaskom na pripadnike drugih verskih crkava i zajednica".
Susreti poput ovog mogli bi se ponoviti na jesen.

Összefoglaló
Gyümölcsös vallási párbeszéd
Ritkán tapasztalható, különleges összejövetelt tartottak Szabadkán. A vallási párbeszédnek is nevezhető találkozón egyhangúlag, teljes egyetértésben beszélt az elfogadásról és a megértésről, a szerb otrodox egyház és a római katolikus egyház papja, a muszlim effendi, a zsidó hittközség képviselője és az ágostai hittvallású evangélikus keresztény egyház lelkésze. Az isteni törvény és Ábrahám gyermekei a mai világban címet viselő találkozót a Conrad Adenauer alapítvány támogatásával szervezték meg. Az alapítvány több mint 13 éve van jelen Szerbiában, kiváló együttműködést alakítottak ki a történelmi egyházakkal és a vallási közösségekkel. Többször is támogatott már vallási találkozókat. A résztvevők kifejtették, hogy a belső megtisztulásra, imára és lelki építkezésre is szükség van ahhoz, hogy a mai rohanó, elidegenített világban, az ember megtalálja a boldogságot. A vallási párbeszédet Dragan Stokin atya a szerb ortodox egyház papja kezdte meg, mert maga a találkozó az ő ötlete alapján jött létre:
„Mi tehát, akik ma este itt ülünk, hasonlóan gondolkodunk. A zsidók vallása a következő parancsolaton alapul: én vagyok Istened, ne teremts magadnak bálványt, ne ölj, ne hazudj, stb., de ne soroljam fel mindet, tehát ez a vallásuk alapja. A zsidótól az Isten azt kéri, hogy legyen ember, és ne embertelen. Tomi majd megerősíti, hogy csak az igaz hívő jut a mennybe, aki hitének törvényeit mindvégig betartja. Bajazid ezt szintén meg fogja erősíteni, hiszem, hogy úgy lesz, mert tudom, hogy azt tanítja, hogy a Korán a követőitől elvárja, tartsák tiszteletben mindazt, amit a korábbi próféták hoztak magukkal, és továbbadtak az embereknek. Akiket ő a próféták közül tisztel, az Krisztus, Mózes stb. Tehát, éppen úgy, mint én keresztényként, pravoszláv vallásúként, vagy mondjuk, mint Andrija Anišić atya római katolikusként. Beleszövődött ebbe a szociológiai közegbe, mint valamiféle norma, mely alapként szolgál az emberekkel való kapcsolataim építésében”.
Andrija Anišić atya a római katolikus egyház képviseletében a szeretet fontosságát emelte ki:
„Az emberek örülnek, ha mi találkozunk egymással, hisz ily módon a szeretetről folytatunk párbeszédet. Ez egy gyönyörű példája annak, hogy Ábrahám gyermekei együtt tudnak lenni, és így is kell tenniük. Nemrégiben, e hó 8-án a Vatikánban imatalálkozón vett részt Ferenc pápa, Bartolomeosz konstantinápolyi pátriárka, valamint Simon Peresz és Mahmoud Abbas Izrael és Palesztina elnökei”.
Bajazit Nicović effendi, a szabadkai muszlimok vezetője a beszédeben azt hangsulyozta, hogy a hit abban is segít, hogy felelősségteljesebben gondolkodjunk és másokra is figyeljünk:
„Hála a magasságos Istennek, a világ urának, béke és áldás szálljon Isten minden küldöttére, kezdve Ádámtól egészen Mohamed prófétáig, béke velük. Szeretném megerősíteni, hogy ezt és minden ilyen összejövetelt támogat az iszlám közösség, mert a Korán is tartalmazza Isten felszólítását, amikor a következőket mondja: működjetek együtt az igazságosság és a jó cselekedetek terén, de ne vegyetek részt az ellenségeskedésben és a gyűlöletben. Szeretném megerősíteni, hogy az iszlám vallás támogatja és hisz Isten minden küldöttének a küldetésében, akik egyesítenek bennünket. Hiszünk Ádámban, mint prófétában, isten első küldöttében, hiszünk Mózesben, vagy Muszában, aki Isten becsületes küldötte volt, kinek révén a könyv jelent meg, melyet Tórának neveznek. Hiszünk Jézusban is, béke legyen vele, és hiszünk az utolsó isteni küldöttben, Mohamedben. Mindegyiküknek volt missziója, ez pedig a béke missziója”.
Halbrohr Tamás, a dr. Milkó Izidór Vajdasági Zsidó Kultúrális Intézet vezetője úgy fogalmazott, hogy a zsidók mindig is Isten kiválasztott népének tartották magukat, így soha nem foglalkoztak hittérítéssel, vagy vallási missziókkal:
„A mi szemszögünkből mi vagyunk az a nép, mellyel Isten titokzatos okokból megismertette a tanításait. Isten nem akarta, hogy minden ember zsidó legyen, csak Ábrahám és utódai. Ha Isten azt akarta volna, hogy mindenki zsidó legyen, akkor ti is mindannyian azok lennétek, de nem így akarta. Azt akarta, hogy a zsidók maradjanak zsidók, ezért a zsidók soha nem akartak hittérítők lenni, nem próbálták meg a többi népet elzsidósítani. Emiatt talán állandó viszályban álltak más népekkel. A zsidóságból eredt a kereszténység, bár a keresztény apostolok mindegyike zsidó volt, a zsidók nem akartak áttérni a keresztény hitre. Ezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a zsidók hivatalosan reagáljanak a kereszténység létezésére”.
Az ágostai hittvallású evangelikus keresztény egyház lelkésze, Mengyán Szófia megállapította, hogy az emberi kapcsolatokban nem a különlegességekre kell figyelni, hanem mindig meg kell találni a közös pontokat:
„Egyházunk toleranciával kapcsolatos álláspontját és általában a többi egyházzal illetve vallási közösséggel való kapcsolatot illetően a következőket tartom fontosnak: A keresztény szellem szerint nem csak beszélünk a nemes viselkedésről, hanem a mindennapi életben törekszünk is aszerint élni. Fontos, hogy mi lelkészek jó példával szolgáljunk nem csak saját keresztény közösségünk, hanem más közösségek tagjainak is azzal kapcsolatban, hogy az embernek vallási értelemben hogyan kellene viselkednie. Saját tapasztalatom alapján, vallási vezetőként jól tudom, hogy a legjobb tanító a személyes példa, hogy világos legyen, mi nem csak „száraz” elméletet, merev erkölcsöt propagálunk a hívők felé, hanem aszerint is viselkedünk. Ebben az értelemben jut kifejezésre a másokkal szembeni viszonyunk is, külön hangsúlyt fektetve más egyházak és vallási közösségek tagjaival való kapcsolatunkra”.
A kerekasztal beszélgetésen elhangzott, hogy a történelmi egyházak együttműködése Szabadkán kiemelkedően jó, habár ritkán jelennek meg a nyilvános eseményeken közösen. A mostanihoz hasonló vallási párbeszédtől azonban az egyik fél sem zárkózik el.