Az erzsébetlakiak nyelve

Az erzsébetlakiak nyelve
A rendezett kis falu Nagybecskerek, azaz Zrenjanin közelében fekszik, halastavak és nádasok övezik, alapítói valahol a XVIII-XIX-ik században, a törökök kiűzését követően költözhettek ide.
Németh János (Society/Society) Két templomuk van, a harmadik most épül, és a lakosság mai vegyes nemzetiségi összetétele is ezt bizonyítja. Magyarok és bolgárok, szerbek és romák lakják, de akad néhány szlovák és román nemzetiségű erzsébetlaki polgár is. Pontosabban: blatósi – mondják, mivel a falu hivatalos neve szerbül Belo Blato.
A helyi általános iskola igazgatója is kuriózum, hiszen szerb nemzetiségű, Horgosról került Bánátba, és kitűnően beszél magyarul. Meséli, hogy gyerekkorában, szülőfalujában szinte játszva tanulta meg a magyar nyelvet is, aztán ide került az egyetem után, majd itt alapított családot is. Mondja, hogy kialakult Erzsébetlakon egy különleges helyi nyelv, egy vegyes, a helyiek által beszélt egyveleg, amit a máshonnan érkezettek nem mindig értenek.
Az iskolában, persze minden gyerek a saját anyanyelvén tanul, erre odafigyelnek a pedagógusok, de a boltban, az utcán, a kávézóban meg a művelődési házban gyakran hallani ezt a sajátos helyi beszédet. Nincs gond, mindenki megérti a másikat, de a nyelvészek feltehetően nem támogatnák ennek a keveréknyelvnek a hivatalos használatát. Praktikus azonban, és talán egyedülálló is, hiszen évtizedek során alakult ki anélkül, hogy bárki erőltette volna. Több erzsébetlaki polgárral is beszélgettünk erről, és ők nem látnak semmi kivetni valót abban, hogy egy sajátságos helyi keveréknyelvet beszélnek. Az idegen, a vendég az más, vele mindig az ő nyelvén próbálják megértetni magukat.
Ez lenne a legkisebb gondunk!, mondják, amikor erről a különleges nyelvi egyvelegről kérdezzük őket. Nekünk ez így jó, bizonygatják szinte kórusban. És a munkahelyek hiányára, a fiatalok elvándorlására, a közműgondokra terelik a beszélgetést. Ahogy más városokban és falvakban is.

Jezik meštana Belog Blata
Lepo uređeno malo selo nalazi se u blizini Velikog Bečkereka, odnosno Zrenjanina, okružuju ga ribnjaci i trščari, osnivači su mu se verovatno doselili negde u osamnaestom, devetnaestom veku, nakon proterivanja Turaka.
Janoš Nemet (Society/Society) Imaju dve crkve, treća se gradi, sasvim u skladu sa današnjim mešovitim sastavom stanovništva. Stanuju tu Mađari i Bugari, Srbi i Romi, ali nađe se i poneki Slovak i Rumun među stanovnicima Belog Blata. Prema ovom, zvaničnom nazivu mesta na srpskom jeziku, skovan je i mađarski naziv za meštane: Blatoši.
Kuriozitet je i direktor lokalne osnovne škole, Srbin po nacionalnosti, u Banat je stigao iz Horgoša, odlično govori mađarski. Priča kako je u detinjstvu, u rodnom selu, gotovo igrajući se naučio i mađarski, potom je nakon fakulteta dospeo ovde, zasnovao porodicu. Kaže kako se u Belom Blaru razvio svojevrstan lokalni jezik, jedna mešavina, miks kojim govore meštani i koji oni koji dođu sa strane često uopšte ne razumeju.
U školi naravno sva deca uče na svom maternjem jeziku, pedagozi brinu o tome, ali u prodavnicama, na ulici, u kafanama i u lokalnom domu kulture često se čuje ovaj svojevrsni lokalni govor. Nema brige, svako razume onog drugog, ali lingvisti verovatno ne bi podržali službeno korišćenje ovog jezika-mešanca. Međutim, to je praktično rešenje, verovatno i jedinstveno, jer se tokom desetljeća razvilo bez ičijeg neposrednog upliva. Razgovarali smo                                                                                                                                                                    o ovome sa nekoliko stanovnika Belog Blata i oni ne vide nikakav problem u tome što govore svojevrsnom lokalnom jezičkom mešavinom. Stranac, gost je nešto sasvim drugo, sa njim uvek nastoje komunicirati na njegovom jeziku.
To bi nam bio najmanji problem, kažu, kada ih upitamo o ovoj nesvakidašnjoj jezičkoj mešavini. Nama je to sasvim dobro, gotovo horski odgovaraju. A razgovor skreću na manjak radnih mesta, odlazak mladih, komunalne probleme... Kao i u drugim gradovima i selima.