21.12.2013.

Dél-Tirolé a régióban megtermelt pénz 90 százaléka

Dél-Tirolé a régióban megetermelt pénz 90 százaléka

(Society)

Beszélgetés Hans Bergerrel, Dél-Tirol helyettes tartományfőnökével

– Berger úr, köszönjük, hogy időt szakított a fogadásunkra. Régi barátunk, Christoph Pan már részletesen tájékoztatott a dél-tiroli automómia történelmi hátteréről, az érte folytatott hosszú küzdelemről. Miben látja Ön a sokszor már reménytelennek tűnő, időleges kudarcokkal, visszalépésekkel is járó küzdelem végső sikerének kulcsát?

Kétségkívül fontos volt az Európai Unió kialakulása is, a határok lebontása, az egységes pénznem, a gazdaságok összenövése. De messze a legfontosabbnak mégis a helyi lakosság egységesen kinyilvánított és következetesen kitartó akaratát tartom. Azt, hogy nem nyugodott bele egy számára hátrányos döntésbe, hogy – a realitásokat is számba véve, azokat elismerve – tenni akart és türelmesen, következetesen tett is nyelvi, kulturális, gazdasági sajátosságainak megőrzéséért. Ez valóban hosszas és sikeres küzdelem volt, de azt nem állíthatjuk, hogy be is fejeződött volna. Még mindig maradt egy-két terület, amelyekben nagyobb beleszólást, hatáskört szeretnénk átvenni a központi hatóságoktól.

– Még mielőtt ezeket részleteznénk, olvasóinkat a dél-tiroli autonómia már most is működő területeiről szeretnénk tájékoztatni.

A dél-tiroli tartományi parlament, németül Landtag, harmincöt képviselője saját soraiból egy elnököt és kilenc kormánytagot választ. Az egyes tevékenységi területeket ők irányítják. Autonómiánk teljes hatáskörrel a következő területeken rendelkezik: kultúra, területgazdálkodás, környezetvédelem, vízgazdálkodás, lakásépítés, vásár és piac, bányászat, földművelés, halászat, vadászat, ipar, kereskedelem, idegenforgalom, közgondozás, szakmai képzés, óvodák. Autonómiánknak vannak olyan területei is, amelyekben megoszlanak a hatáskörök a tartományi és a római, a központi hatóságok között. Mi úgy mondjuk, hogy ezek a részleges autonómia területei: nemzetközi kapcsolatok, iskolaügy, kutatás, egészségügy-táplálkozás, sport, külkereskedelem, szállítási hálózat, repülőterek, helyi rendőrség.

A tartományi parlamentben saját törvényeinket függetlenül hozzuk, Rómának csak az alkotmányban megszabott keretek között van ellenőrzési vagy felülbírálási joga. A másodlagos törvényhozási területen az állam kerettörvényeket fogad el, mi pedig ezeket tartalommal töltjük fel, meghatározzuk a helyi konkrétumokat. Autonómiánknak kisebb jelentőségű, mondhatnánk kiegészítő területei is vannak.

Például a munkaközvetítés, itt általában a helyi sajátosságokat pontosíthatjuk, nevesíthetjük a különben egy az egyben átvett központi törvények keretében.

– A széleskörű autonómia, a leosztott kompetenciák felelősségekkel, költségekkel is járnak. Melyek a pénzügyi alapok, miképpen oszlanak meg az adóbevételek az autonóm tartomány hatóságai és a római, központi költségvetés között?

A megosztásnak pontos és állandó aránya van: a teljes adóösszeg Dél-Tirolból is először Rómába megy, ahonnan 90 százalékot visszautalnak, a maradékból pedig az államháztartás költségeit, az állam általános szolgáltatásait fedezik. Ez az arány, a 90 százalék magasnak számít, főleg, mivel az országos átlagot abszolút értékben is jelentősen meghaladja.

– Tehát virágzik Dél-Tirol gazdasága. Milyen a gazdasági struktúra, melyek a hagyományos-, és melyek a húzóágazatok?

Hagyományosan agrártartomány vagyunk, a turizmus csak a hetvenes évek közepétől tört az élre. A mezőgazdasági munkák nagyrészt szezonálisnak számítanak, ezért a téli holtszezonban gazdáink a szomszédos Svájcban, Ausztriában, Németországban kerestek munkát. Falusi gazdaságaink nagyrészt önellátóak voltak, maguk élték fel, amit megtermeltek, piacra kevesebb jutott. Szegényes élet volt. A turizmus, az iparosítás, a szolgáltatások előretörése után a mezőgazdaság ma már a tartományi jövedelem alig négy százalékát termeli meg közvetlenül, a munkaerő 8 százalékának a foglalkoztatásával. A négy százalék csak látszatra jelentéktelen, valójában a fő jövedelem-termelő turizmus alapját képezi. Nemcsak a hagyományos, házilag előállított élelmiszerek szállításával (számos szállodánk vendégei ezeket keresik), hanem a kultúrtáj karbantartásával, a környezetvédelemmel, az idegenforgalom markánsan rusztikus kínálatával is. A turizmusban a teljes parasztcsalád elfoglaltságot talál, a maguk módján még a gyermekek is. A húzóágazat, a gazdaság motorja tehát egyértelműen a turizmus. A hegyvidéki, hagyományos mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a kulturális kínálatot, a különböző szolgáltatásokat is ennek rendeljük alá. Egységes rendszerbe integráljuk, és a beruházásokat, a fejlesztési irányainkat is eszerint jelöljük ki. Autonómiánknak ez a nagy gazdasági előnye: nekünk nem Róma írja elő, hogy hány tehenet tartsunk, szőlőinket mikor permetezzük, hová építsünk utakat, hidakat, felvonókat és szállodákat. Róma messze van tőlünk, hatszáz kilométerre, és mi ezeket a dolgokat helyben sokkal jobban tudjuk.

– Róma messze van, Ausztria viszont sokkal közelebb, ráadásul mindkét oldalon közös a nyelv, a kultúra, közösek a hagyományok. Egészen friss, májusi hír, hogy miután Ausztria már régebben áldását adta az új eurorégió megalakítására, amelyben Tirol osztrák tartomány és Olaszország Trident – Süd-Tirol (olaszul Trentino-Alto Adige) régiója vesz részt, Róma jóváhagyására is sor került. Amire már tavaly október óta vártak a két határ menti vidék lakosai. Ezáltal megnyílt az út az érintett osztrák és olasz vidékek határokon átnyúló szorosabb együttműködése előtt. Mit jelent ez konkrétabban?

A határok Schengen után már megszűntek, a gazdaság is rohamosan integrálódott. Azáltal, hogy a két olasz tartomány és az osztrák Tirol eurorégióban egyesülhet, a határokon átnyúló együttműködés még tovább szélesedik. Közös irodát tartunk fenn Brüsszelben, most Bozenben is berendezünk egyet. Hogy konkrét példát is említsek: közösen lehívott európai alapokból egységesen alakíthatjuk ki az Alpok turistaútjait, vagy megtervezhetjük a kerékpárutat Münchentől Milánóig. Napirenden van, most meg is tesszük.

– Az Európai Unió tehát kitűnő hátszelet biztosít az autonómia hétköznapjainak.

Köztudott viszont, hogy a széljárás változó lehet...

A széljárás mindig is változó volt. Az a tény, hogy a tagállamok bizonyos jogosítványaikat Brüsszelre testálják át, a mi autonómiánkat is érinti, szűkítheti. Más területeken viszont még bővítheti is a fokozatos liberalizáció. Nálunk például a hegyvidéken szétszórt kis településeken, tanyákon a postai kézbesítés mindig is gondot jelentett. Ezt szeretnénk és tudnánk is a saját hatáskörünkben jobban megszervezni. A másik terület a média, ahol az autonómiát tovább szeretnénk bővíteni. Az országos hálózatok korlátozott adásideje, „ablakai” helyett több önálló helyi műsort szeretnénk sugározni.

– Ami viszont a többség és a kisebbség tárgyalásait, eredményes kommunikációját is feltételezi. Végezetül arra kérjük, árulja el a sikeres tárgyalások titkát.

Mindenekelőtt arról kell meggyőzni a többséget, hogy a nagyobb önállóság, autonómia nem jelent szeparatizmust, az állam kötelékéből való kiszakadást. Az ellentmondásos történelmi múlt után a kölcsönös bizalmat csak hosszabb távon tudtuk elérni. A tárgyalásokon világosan különválasztottuk az autonómia konkrét tartalmát a bevezetésükre teendő lépésektől. Ezt a menetrendet mi kalendáriumnak mondtuk, hosszabb távra, lépésről lépésre terveztük meg, és a bevezetésében eltökéltséget és rugalmasságot, kölcsönös figyelmet tanúsítottunk.