Székelj Tibor a Diario de Costa Ricában

Székelj Tibor a Diario de Costa Ricában

A San José-i La Nación újság 1953. július 19-én beszámolt Székely Tibor kutató Costa Rica fővárosába érkezéséről.

Jancsó Katalin (Society/Society) A cikk szerint az utazó azzal a céllal érkezett az országba, hogy információkat gyűjtsön egy közép-amerikai földrajzról szóló könyv megírásához. Szóba került, hogy korábbi utazásairól és az eszperantó nemzetközi nyelvéről kíván előadásokat tartani. A következő napokban Székely látogatásáról más lapok is beszámoltak – a La Hora, a Diario de Costa Rica, a La Republica. A Diario de Costa Rica 1953. július 22-én a Székely érkezéséről szóló tudósítások mellett röviden bemutatta latin-amerikai pályafutását, megemlítve kiadott könyveit és azokat az országokat, amelyeket korábban meglátogatott a kontinensen.
Kalandjai közül kiemelkedtek az Amazonas vidékére tett kirándulások, ahol megismerkedett a vad indiánokkal, többek közt a nyelvükkel is. A közép-amerikai régióban végzett tevékenységével kapcsolatban a cikk kiemelte a maja földeken, Guatemalában és Hondurasban tett utazásait. Szóba került az utazó nyelvek, különösen az eszperantó iránti szeretete, valamint a 24 országból származó gyermekrajz-gyűjtemény létrehozásán végzett munkája, amelyet különböző helyeken állított ki. A La Naciónhoz hasonlóan más újságok is kiemelték Közép-Amerika földrajzának megírására irányuló terveit. A Diario de Costa Rica alig tizenkét nappal a közép-amerikai országba érkezése után számolt be a Székely Tibor és a magazin között létrejött megállapodásról, amely szerint az utazó szerkesztői jogokat adott az újságnak az amerikai országokban megélt kalandjairól írt cikksorozatához. A riportok közül több is megjelent már a szerző korábban megjelent könyveiben; Székely azonban megígérte, hogy új elemekkel és legújabb kutatói tapasztalataival egészíti ki a cikkeket. Ebben a cikkben egy maga Székely elbeszélésének bemutatója is megjelent, hogy meghívja a Costa Rica-i olvasókat kövessék kalandjait az újság hasábjain:
Amikor először leszálltam amerikai földre – ez 1939-ben történt Buenos Airesben –, és elkezdtem tanulmányozni ennek a kontinensnek a jelenét, múltját és lehetséges jövőjét, rendkívüli bűvöletet éreztem, amely végül hosszú időre összeköti sorsomat ezekkel az országokkal, a következő években. És amikor azt mondom, hogy összekapcsolódás ("flört"), akkor nem rabszolgai kapcsolatokra vagy gyökerekre gondolok. Ahelyett, hogy szárnyaim hozzánőttek volna egy elragadó homlok bűvöletéhez az óriási havas hegyek előtt, amelyek mintha áthatolták volna az eget; a sűrű és sötét dzsungelek különös növényeikkel, nem sejtett állatvilágukkal és emberi lakóikkal, amelyeket a Paradicsom közepén találtam; a múltbeli civilizációk maradványai előtt, amelyek szétszórt maradványaiban mintha magamat fedeztem volna fel [...]
Amikor az Öreg kontinens elhessegette a felfedezés iránti szomjomat és azt a vágyamat, hogy örökké kíváncsi legyek, Amerika a maga rejtélyes útjaira vonzott a pompák fantasztikus tárházában. És nem kell mást tennem, mint követni a bűvölet tervét, mint egy somnambulista, nyitott szemmel, szívvel a kézben, hogy összegyűjtsem a virágzó kontinens legtisztább illatait.
A kaland az utam megszokott pénze. Nem keresem a veszélyt, de nem is riadok vissza, ha megjelenik az útvonalamon. Útközben időnként megviseltem a nehézségeket, de végtelenül jobban élveztem. És pontosan ezeket az örömöket szeretném megosztani minden barátommal, ismerősömmel és ismeretlennel.
Ezért szeretettel meghívom a Diario de Costa Rica olvasóit, hogy kövessenek engem hegyeken és dzsungeleken, ősi városokon és gyémántbányákon keresztül, húsz riporton keresztül, amelyekhez csak a valóságot fűzök hozzá – amely rendkívülibb minden regénynél – és amelyek mától megjelenik ezeken az oldalakon.
Másnaptól kezdve, másfél hónapon keresztül, a Diario de Costa Rica elkezdte publikálni az említett jelentéseket; az utolsó 1953. szeptember 13-án jelent meg. Székely Tibor Costa Rica-i tevékenysége korábbi utazásairól szóló előadásokra, az eszperantó terjesztésére és jelentései publikálására korlátozódott. Az újságírók nem találtak cikket országos kutatóútjairól. De ki volt a jelentések szerzője? Vagyis ki volt az említett kutató, eszperantista, utazó és újságíró, Székely Tibor? Miért fogadták nagy felhajtással Costa Ricában – és más közép-amerikai országokban? Milyen kalandokat ajánlottak megjelentetésre ezekben a beszámolókban? További cél az okok magyarázata és az utasok utipályájának bemutatása. Elemezve lesznek továbbá jelentései, melyek a magángyűjteményében található újságok hasábjain jelentek meg.

A kalandok folytatódnak

Bár Sekelj soha nem tért vissza ezekre a világrészekre, tapasztalatai kétségtelenül meghatározóak voltak egész életére. A tizenöt éves latin-amerikai tartózkodás alatt ez a volt a leghosszabb és a legtöbb tudományos eredményt elérő két expedíció, amelyek tapasztalatait a Diario de Costa Rica olvasóival is megosztotta. Azonban, riportsorozatának fogadtatásáról, sikeréről nem sokat tudunk. Az ami biztos, az hogy Székely nagyszerű mesemondó volt, stílusa és történetei felkeltették az olvasók figyelmét, így a meglátogatott országokban meglehetősen híres volt, és általános érdeklődés övezte munkásságát, előadásait, cikkeit. Felkérést kapott projektekben és különféle rendezvényeken való részvételre is.
Az újságban megjelent sorozat szeptember közepén lezárulta után néhány cikk is megjelent az országban végzett tevékenységéről. Több cikk beszámolt az általa tartott eszperantó tanfolyamokról, mások a maga Székely által szervezett gyermekrajzok világkiállításának megnyitásáról. Az utazó több mint húsz ország gyermekrajzait gyűjtötte össze, és az 1950-es években valamennyi közép-amerikai országban rendezett kiállításokat. Még a Costa Ricai Egyetem Anales című lapja (Anales de la Universidad de Costa Rica) is megörökítette a kiállítás megszervezését, valamint Székely előadását a gyermekrajz pszichológiájáról, amelyet az egyetemen tartott. Az utolsó cikk a Székely Costa Rica-i tartózkodásáról 1953. október közepén jelent meg, amelyben beszámolt mexikói útjáról, hogy megnézze a maja és azték romokat ebben a közép-amerikai országban. A Diario de Costa Rica így búcsúzott a kutatótól:
Sekelj úr igazi oktatói és ismeretterjesztési munkát végzett konferenciákon, egyesületek alapításán és együttműködésen keresztül, valamint lapunkon keresztül, amely mindig érdekes cikkekkel szolgált sok olvasója számára [...].
Sikerült megszerveznie a Costa Rica-i Eszperantó Egyesületet [...]. Szerettünk volna néhány szót megosztani Székely úrral a Costa Rica-i benyomásairól, és elmondta, hogy nagyon kellemes volt az érdeklődés, amit itt talált a kultúra iránt minden területen, különös tekintettel az iskolavezetésre és magára a városra. Megköszönve a boldog utazáshoz fűződő kívánságunkat, arra kért bennünket, hogy búcsúzzunk el mindenkitől, abban a reményben, hogy új lehetőséget kap, hogy visszatérjen hazánkba.
Székely latin-amerikai tartózkodásának utolsó másfél évét Mexikóban töltötte. Tizenöt viharos és kalandos év után 1954-ben tért vissza Európába, ami nagyban befolyásolta későbbi életét és kutatásait. Dél-Amerikába 1978-ban tért vissza, egy újvidéki (jugoszláviai) televíziós stábbal, hogy dokumentumfilmet vegyen fel Bolíviáról és Ecuadorról, de nem tért vissza Közép-Amerikába.

Összefoglalva

A Diario de Costa Rica hasábain megjelent sorozat talán az egyik legértékesebb anyag magángyűjteményében. Csak egy másik sorozat van – a venezuelai Maracaibo Diario Panorama számára 1950-ben és 1951-ben készült –, amely körülbelül harminc kulturális jelentést tartalmaz. A Diario de Costa Rica számára készült sorozat esetében azonban a jól átgondolt és megtervezett felépítéssel ellentétben e cikkek témaválasztásában nem lehet homogén koncepciót látni; Székely sokféle témában publikált írásokat, közös szál nélkül. Az 1950-es években, az amerikai bennszülött gondolkodás fejlődésének közepette, kétségtelenül a Costa Ricában megjelent sorozat ötlete volt a legmegfelelőbb és leghasznosabb. Ennek az esszének az volt a célja, hogy megismertesse Székely Tibor őshonos pályáját Latin-Amerikában, különös tekintettel a Diario de Costa Rica oldalain tapasztakt újságírói tevékenységére. Bemutatásunk és elemzésünk középpontjában a brazil Amazonas két régiójában tett kutatóutakról szóló beszámolói, az általa meglátogatott bennszülött csoportokhoz való viszonyulása, valamint kutatócsoportjainak tevékenysége és eredményei álltak. Látható, hogy Székelynek lehetősége nyílt az említett, addig kevésbé feltárt, a többségi társadalommal érintkezésben lévő bennszülött csoportok által lakott régiókba utazni, felhasználva a brazil és a bolíviai kormány projektjeit e területek integrálására a nemzetgazdaság. Székelynek és csoportjának sikerült kapcsolatba lépnie olyan bennszülött csoportokkal, akikről akkoriban kevés információ állt rendelkezésre. A közösségek élőhelyeiről és szokásairól szóló leírásai, mérései és öt nyelvű szótárnak írása fontos hozzájárulást jelent a brazil Amazonas néprajzi és antropológiai vizsgálatához.
Székely Tibor Costa Rica-i projektje az Amazonas régióiba tett kutatóútjairól szóló beszámolóinak publikálásából, tudásának és tapasztalatainak konferenciákon keresztüli terjesztéséből, az eszperantó használatának népszerűsítéséből, nemzetközi segédnyelvi tanfolyamok szervezéséből, valamint a Costa Rica-i Eszperantó Szövetség megalapításából állt. Az országba érkezéskor Székely arról is beszélt, hogy megírja Közép-Amerika földrajzát, de ez a terv nem valósult meg. A Diario de Costa Rica oldalain számos cikk nyújt tájékoztatást az említett tevékenységekről, konferenciákról és tanfolyamokról. Nincs azonban olyan forrás, amely beszámolna a Székely esetleges Costa Rica régióiba tett utazásairól, amelyek alapján feltételezhető, hogy a Székely nem tett kutatóutat a közép-amerikai országba. Costa Rica volt az utolsó előtti állomása, mielőtt visszatért Európába.

Ez egy kis része egy kiterjedt tanulmánynak Székely Tibor egykor a Diario de Costa Rica című újságban megjelent cikkeiről, amelyet Jancsó Katalin (Szeged) 2021-ben közölt a Revista de Historia (Costa Rica) tudományos folyóiratban; a szöveget a szerző engedélyével közöljük spanyolul, amelyben írta, valamint szerb és magyar fordításainkban
••••••
Tekst je deo projekta
Tibor Sekelj - Magija sličnosti i razlika
koji je sufinansirao Pokrajinski sekretarijat za kulturu, javno informisanje i odnose sa verskim zajednicama
Prilozi odražavaju stavove njihovih autora, a ne nužno i stavove redakcije ili Pokrajinskog sekretarijata