Veszéljes növény (már) a szomszédunkban

Veszéljes növény (már) a szomszédunkban
Európában is meghonosodott (nézze meg a térképet) és most már Magyarországon is tobb helyen megtalálható a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) gyomnövény, amely a zellerfélék családjába tartozik. Mérgező növény, veszélyes, mivel már az emberi bőrrt érintve kifejti mérgező hatását.
Nikola Perušić (Society) Ha a növény anyag a bőrre kerül, fényérzékennyé teszi a bőrt (akár hosszabb távon is), és a bőrön égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg. Ezek a hólyagok általában igen nehezen gyógyuló hegeket hagynak maguk után. A kaukázusi medvetalp a Kaukázus vidékén, de inkább mondhatnánk, hogy Közép-Ázsiában őshonos. Érdekes módon, Európába még a 19. században telepítették be, mint dísznövényt! Ezzel magyarázható, hogy Magyarországba (is) nyugatról, s nem kelet irányából érkezettt. Nehéz megmondani, hogy hazánban mikor jelenhet meg, de azzal számítanunk kell, az biztos. A határon épülő kerítés biztosan nem tudja megadályozni...
Egyébként igénytelen növényfajta, de erős szaporodóképességének köszönhetően gyorsan kiszabadult a kertekből, és mára a kontinens figyelemre méltó területén már elterjedt. Magyarországot többé-kevésbé elkerülte, de már 1980-ban kivadult Zircről, Szombathelyről és Szarvasról is, a botanikus kertekből. A növény ma már pontszerűen megjelent igen sok helyen Magyarországon, de pillanatnyilag még nem jelet meg Szerbia területén. Ami nem jelenti azt, hogy már holnap nem lessz vele bajunk, hiszen magvai Kárpátaljáról – ahol igyekeztek felhívni a lakosság figyelmét a mérgező növényre – kerültek a Tisza menti területekre. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tavaly nyáron találtak óriási medvetalp növényeket (Heracleum sosnowsky), mintegy kétszáz négyzetméteres területen.
A növény egyébként két, de esetenként egészen öt méter magasra nő meg, ritkán azonban a hét méteres magasságot is elérheti, ami miatt nem ritkán az óriás jelzővel is illetik. Több nyelvben is vannak olyan elnevezései, amelyekben szerepel az „óriás” szó, például az angolban a giant hogweed, a spanyolban a perejil gigante, az olaszban a panace gigante és a németben a Riesen-Bärenklau.
A medvetalp szára serteszőrös, barázdált, felső részében ágas. A medvetalp érintése után akár 48-72 óra után is kialakulhatnak a bőrtünetek, ezért alaposan, szappanos vízzel kell lemosni a növénnyel kapcsolatba került bőrfelületet
A kaukázusi medvetalp a zellerfélékre jellemzően furokumarinokat tartalmaz, de sokkal nagyobb mennyiségben mint más növényekt. Ez az anyag azon felül, hogy rákkeltő, a bőrt erősen fényérzékennyé teszi. Ehhez a növény puszta megérintése is elegendő, a finom szőröknek köszönhetően. Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Ezek helyén feketés, lilás bőrelszíneződések és hegek maradnak vissza. Különösen veszélyes ha a szembe kerül, mert átmeneti, vagy akár végleges vakságot okozhat! A növénnyel történt kapcsolat után kialakult bőrbetegség, a fitofotoder matitisz hosszú évekre védtelenné teszi a bőrt a nap sugaraival szemben! Németországban 2003-ban tizenhatezer balesetet regisztráltak, mig 2008-ban az év mérgező növényének nevezték ki. Érdekes módon, a Magyar Allergia Szövetség szerint jelenleg a magyar lakosságra semmilyen veszélyt nem jelent ez a növény. Hm…
A Kaukázusi medvetalp érintése után 48-72 órán belül kialakulnak a bőrtünetek. Ha a növény a bőrünkhöz ért, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz!
A kaukázusi medvetalp igazi túlélőművész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és négy, esetleg hat hét alatt képes teljesen regenerálódni. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történő kimerítése. Ha egy nagy, nehéz kőlapot helyezünk a gyökér fölé, az két éven belül elpusztul. A magvak azonban hét (de egyes források szerint akár tizenőt!) évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenőrizni kell. A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni!
Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.
A kaukázusi medvetalp egyébként nagyon hasonlít az Európában honos, kisebb termetű (makszimum 1,7 méter magaságot ér el), és jóval kevésbé veszélyes, hiszen minden része használható s gyógynövényként ismert közönséges medvetalpra (Heracleum sphondylium), melynek más elnevezései fehérvirágú medvetalp, szarvasfű, vagy kecskekapor..

Otrovna biljka se širi Mađarskom
Opasna biljka se širi Mađarskom, a kad je već tamo, samo je pitanje momenta kada će se pojaviti i kod nas – a ograda koju naši susedi dižu na granici svakako je neće zaustaviti. Već je i u Dnevniku bila vest po kojoj se na teritoriji Mađarske pojavila kavkaska medveđa šapa koja je autohtona vrsta na Kavkazu, latinski naziv joj je Heracleum mantegazzianum. Ova bilja je dosta visoka, lako se prepoznaje, mada po izgledu liči i na druge biljne vrste, između ostalog na anđeliku. Može da dostigne visinu od dva do čak pet metara!
Čuli smo o tome da se kavkaska medveđa šapa smatra otrovnom biljkom, pa ako naletite na nju, nemojte je dodirivati. Kavkaska medveđa šapa je fototoksična otrovna korovska biljka. Fototoksičnost znači da pod uticajem dodira ove biljke, sa biljke na kožu prelazi materija koju fotoni, dakle svetlost, pobuđuju na hemijsku reakciju. Kao posledica te reakcije u koži se stvara toksin na koji imuni sistem burno reaguje. S obzirom da svetlost, uglavnom UV svetlo stvara otrov, zato reakcija kože nije trenutna, od dodira do reakcije može da prođe 48-72 sata. Što se ljudi tiče, vlažnost kavkaske medveđe šape čini kožu osetljivom na svetlost i to se naziva fitofotodermaditis koji može da traje i godinama. Simptomi su od blagog crvenila do plikova i oticanja, u zavisnosti od toga koliko velika površina kože je došla u dodir sa biljkom. Otrovno dejstvo biljke se objašnjava uticajem furokumarina koji se nalazi u celoj biljci i zato je jako važno da ovu biljku ne dodirnemo. Furokumarin se nalaze kako na listovima, stabljici, cvetovima, korenu, i semenu a najveća koncentracija je u završecima njenih dlaka.
Ako vlaga ove biljke dođe u dodir sa očima, čak i posredno, na primer utrljavanjem ruke u oko, može da dovede do slepila, jer zbog osetljivosti oka ono snažnije reaguje na otrovne materije. Kako je prepoznati?
Kao što smo spomenuli, biljka može da naraste i vrlo visoko, retko i do sedam metara visine. Njen najbolji znak prepoznavanja su mrlje boje crvene rđe. Stabljika biljke je šuplja, a listovi skupljeni i veliki, mogu dostići širinu i do jednog do dva metra. Njen cvet ima oblik kišobrana i može da bude velik i do 80 centimetara, odlikuje se belom bojom. Cveta u periodu od kasnog proleća do kraja leta i samo je u tom periodu opasna, dakle praktično celog leta. Kavkaska medveđa šapa je vrlo invazivna sorta koja brzo istisne druge biljne vrste iz svoje okoline, ako ne preduzmemo kontra-mere. Nažalost, ova biljka skladišti mnogo energije u korenskom sistemu i može lako da preživi. Ako je posečemo gotovo odmah nastavlja da raste, i za 4-6 nedelja se potpuno regeneriše. Područje koje „zarazi” kavkaska medveđa šapa se stoga mora redovno kontrolisati i koren se samo redovnim sečenjem može oslabiti. Seme je navodno živo i do 15 godina, pa ju je jako teško iskoreniti.
Ako ipak dođete u dodir sa ovom biljkom, taj predeo kože čuvajte od sunca i sperite sa mnogo vode, te potražite pomoć stručnjaka.
U našim (uglavnom planinskim) krajevima poznat je bliski srodnik ove biljke, skromnijih dimenzija (naraste do 1,7 metara), čiji su svi delovi upotrebljivi, najčešće za čajeve. Latinsko ime joj je Heracleum sphondylium, a poznata je pod imenima mečja šapa, medveđa šapica, šapika, paponjak, blatarica, ili medveđi dlan.