A Cédrus utca

A Cédrus utca

Történt pedig, hogy Szerbia északi részén, egy városi zsákutca a hivatalos szervek által nem nevet kapott, hanem számot

Németh János (SU&Surround) Az 512-ik Új utca azonban nem igazán imponált, egyáltalán nem tetszett az ott élő hat-hét családnak, ezért összefogtak, beadvánnyal fordultak helyi közösségük vezetőihez: mivel sok a cédrus a rövidke utcában, nevezzék el erről a díszfáról. Fel is sorolták mindhárom nyelven a hivatalos elnevezését a növénynek. A városrész vezetősége támogatta az utcanév-javaslatot, hiszen politikai színe nem volt, így továbbították a kérvényt a városházára. Ott sem akadt kifogás a névváltoztatással kapcsolatban, így a beadvány eljutott a belgrádi minisztériumba. Mivel ott kell jóváhagyni az ilyesmit – magyarázták a szakszolgálatban a jogászok. Nem elegendő tehát az utca lakóinak egyetértése, a helyi közösség és az önkormányzat illetékeseinek támogatása, az utcanév kapcsán a legeslegilletékesebb a minisztérium valamely hivatalnoka, vagy az államtitkár, netán a miniszter maga.

Aztán várakoztak az utca lakói.

Várták a pecsétes minisztériumi levelet, a hivatalos engedélyt.

Sokáig, majd két évig vártak.

Hiába.

Pedig sürgették is az általuk nehézkesnek tartott állami hivatal ügyintézési dinamikáját. Beleuntak egyszercsak a várakozásba, és léptek egy merészet: összeadták az utcanévtáblák elkészítésének költségét, megrendelték azokat, szigorúan ügyelve a többnyelvűséggel kapcsolatos hatályos törvényi és helyi előírások betartására.

Kisebb pálinkázással és rostélyozással, közösen ünnepelték meg az utcanévtáblák szabályoknak megfelelő felfüggesztését. Senki sem mondaná meg, hogy nem a városi hivatalnokok rakták ki a szabványnak megfelelő táblákat. Az előírt magasságba, a sarki épület falára, illetve egy előírások szerint befestett vasoszlopra csavarozva.

Néhány évvel később a város térképére más a Cédrus utca elevezés került a semmitmondó, buta szám helyett, és a postás is megszokta az új címeket. Az utcában lakók, de a környékbeliek is elfogadták a változtatást, illetve belenyugodtak a történtekbe.

Senki sem firtatta, nem firtatja azóta, miként történt az utcanévadás.

Mi több, arra sem kíváncsiak az emberek, hogy döntött-e, és ha igen, milyen döntést hozott a belgrádi minisztérium.

Ők, az utca és a város lakói nyilván még a miniszternél és munkatársainál is jobban tudják, hogy nem a szabályok szerint ugyan, de szép nevet adtak annak a zsákutcának.